A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Rupi Kaur második kötete, a nap és az ő virágai. A tej és mézhez hasonlóan Rupi Kaur központi témái, a szerelem, a szakítás, a nőisesség és a feminizmus mind megjelennek a versekben, azonban ezúttal egy sokkal mélyebb, intimebb szeletet is megmutat az életéből, megmutatja ugyanis, milyen érzés bevándorlónak lenni, és hogy ez miképpen formálja meg egy család életét, gondolkodását, hagyományait.
A tej és méz esetében néha azt éreztem, hogy a Kaur mondanivalója még nem elég mély, hiszen olyan élethelyzeteket és témákat választott, amelyeket nem élt meg, nem élhetett át. Így ezeknek a verseket a verseket a társadalmi felelősségvállalásuk emelte ki, hiszen a kortárs líra eszközeivel hívta fel a figyelmet főként a női elmnyomásról. A nap és az ő virágai azonban már leküzdötte a tapasztalathiányból fakadó felszínességet. A költőnő ugyanis ebben a kötetben sokkal jobban el mert távolodni az instaköltészet korlátaitól, amely sokkal mélyebb gondolatok kifejtését is lehetővé tette számára. Az ugyanis, hogy hagyott időt és teret a versek kibontakozására, új szintre emelte a verseket, egy sokkal intimebb, belsőségesebb viszony "kivirágzását" is lehetővé tette. A kötetben Rupi Kaur visszatérő témái mellett arról is képet kaphatunk, hogy milyen érzés bevándorlóként feloldódni egy új közegben, és hogy mennyire lehetetlennek tűnik, ha már egy másik közegben mély gyökereket vertünk. A kötet legjobb versei a családja és önmaga viszonyát, érzéseit mutatja be az új közegben, amely remek képet ad a kultúrák közötti különbségekről, és arról is, hogy ez teljes önfeladással jár.
A nap és az ő virágai az "én" tapasztalatai által generál általános igazságokat. A témája rendkívül fontos, hiszen segít megérteni egy olyan közeget, amely a teljes önfeladásra kényszerítve próbálja megőrizni kulturális gyökereit. Rupi Kaur elemellett azt is megmutatja, hogy ebben az új, szinte uniformizált közegben milyen nehéz megőrizni, megélni a nőiességet, a világ ugyanis minden csatornán a mesterséges szépségre kötelez, ami miatt rendkívül nehéz elfogadni a saját testünk szépségeit.
