2016-ban, nagyjából az amerikai megjelenéssel egy időben, a Tarandus Kiadó gondozásában jelent meg Winston Groom regénye, az El Paso, amely egyébként akár Quentin Tarantino fejéből is kipattanhatott volna.
Winston Groom, a Forrest Gump szerzője már húsz éve nem adott ki fiktív történetet, így tehát még nagyobb érdeklődés fogadta legújabb kötetét. Az El Paso a mexikói forradalom eseményeit mutatja be, ügyesen keverve a valós eseményeket az írói képzelettel, miközben ámulatba ejtő leírást adott a 20 század elejéről, mind a bostoni ír mágnások fényűzéséről, mind Mexikó varázslatos tájairól és a nem épp varázslatos politikai berendezkedésről.
A történet főhősei a vasútmágnás (ex)milliárdos, Shaugnessy ezredes és (örökbefogadott) fia, Arthur, akik ugyan egy nagy közös családi nyaralás reményében utaznak Mexikóba (noha a forradalom baljós előjeleiről már korábban értesülnek), azonban hamar szembe kell nézniük a hírhedt bandita, Pancho Villa ördögi tervével.
Az El Paso több szempontból is összetett. Egyrészt, a regény magában hordozza a „roadmovie”, a kalandregény, a fejlődésregény, a dime-novel, a western és bizony még a romantikus regény elemeit is, másrészt a szereplőkről is nagyon komplex és részletes leírást kapunk, aminek hatására mindenkivel képesek lehetünk egy rövid időre azonosulni, hiszen még az antihősnek is vannak pozitív cselekedetei, tulajdonságai. Winston Groom veszi a fáradságot, hogy a mellékkaraktereknek is jellemet, motivációt adjon, hogy kiemelje őket a történet díszleteiből, és egyéniségekké varázsolja őket. Ráadásul, hogy jobban megismerhessük a Shaugnessy- családot, és az oda 9 évesen becsöppenő Arhturt, hosszabb-rövidebb flashbackeket olvashatunk, melyek hatására kirajzolódik az apja árnyékából kilépni kényszerülő fiatal férfi fejlődéstörténete is.
A regény tocsog a vérben. Szinte minden oldalon olvashatunk valamilyen halálesetről, különös kegyetlenségből elkövetett, olykor értelmetlen tettekről, amely értelmezhető egyfajta műfajparódiaként (vagy a dime-novel lényegeként, amely eredetileg filléres szenzációhajhász regény általában western témában), ugyanakkor értelmezhető a forradalom természetéről és áldozatairól készített naturalista rajzolatként is.
Az El Paso magával ragadó olvasmány, amely a nézőpontok sokszínűségéből tevődik össze. Olvasás közben szinte fel sem tűnik, hogy maga a regény több mint ötszáz oldal, mert annyira belemerülünk az apró részletekbe, az olykor humoros, kissé szürreális történésekbe, olykor pedig a kegyetlen gyilkosságokba, hogy mire végzünk a kötettel, mi magunk is végigmentünk Arthur Shaugnessy hőssé válásának rögös útján.
