Rupi Kaur tej és méz című kötete a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg. A szerző sokak számára ismerő lehet, hiszen a kortárs irodalom, az instaköltészet egyik legismertebb alakja, aki fő témájaként az olyan nőket érintő problémákat választotta, mint maga a nőiesség megélése, a fájdalom, a szerelem, az erőszak, a túlélés. Rupi Kaur ugyanis az elnyomott régiókban élő nők hangján is megszólal, róluk is ír, nekik is ír.
A rövid versek és prózák gyűjteménye nemcsak abba enged bepillantást, milyen is ma nőnek lenni, arról is remek képet ad, hogyan lehet a manapság közkedvelt rövid irodalmi műfajokban fontos tartalmakat átadni. Az instaköltészet sajátossága ugyanis a rövid forma, amely sokkal kevesebb teret ad mélyebb, mögöttes tartalmak közlésére. Rupi Kaur témaválasztása egyébként merész, hiszen úgy kíván az elnyomott nők hangján szólni, hogy maga sosem volt elnyomott, sorai azonban mégsem válnak üressé vagy öncélúvá. Ugyanakkor fiatal kora ellenére képes érett, elvont gondolatokat megfogalmazni a nőiességről, a nővé válásról, ugyanis a folyamatot a személyes tapasztalatai mellett átjárja az univerzalitás, olyan gondolatokat fogalmaz meg, amelyek a világ minden táján, kultúrától függetlenül minden nő agyában megfordulnak.
Az univerzális gondolatokat és a társadalmi felelősségvállalást a lírai én és az Rupi Kaur által készített illusztrációk teszik személyessé. És bár néha érezni némi felszínességet és "öncélúságot" a művekben, ez leginkább az élettapasztalat hiányából, és az Instagram platformjának korlátaiból fakad. Fontos témák jelennek meg a könyvben, mind globális, mind egyéni szinten. Ajánlott olvasmány mindazok számára, akik kortárs költészetre vágynak, sokat megtudhatnak a költészet kurrens tendenciáiról, miközben egy különleges gondolatsíkra keverednek.
